Nagy örömömre itthon is egyre népszerűbb a bagel. Számos reggeliző étlapján fellelhető a belőle készített szuper-szendvics, sőt egyes helyek kimondottan erre szakosodtak. Én is nagy rajongója vagyok, viszont szerintem jelenleg még elég rossz ár-érték aránnyal fut a piacon. Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálom eme puccos lyukas zsemlét a saját konyhámban reprodukálni. Az eredmény elég bíztató lett, kis gyakorlással ez is simán kivitelezhető.

A kiindulópontunk egy sima kelt tészta. Ennek megfelelően először cukros, meleg vízben felfuttatjuk az élesztőt. Amíg ez megtörténik, egy tálba mérjük a lisztet, vajat és fűszereket. Majd a kettőt kézzel vagy egy robotgép dagasztó karjainak segítségével jól összedolgozzuk. Ez is egy olyan recept, ahol ezen a ponton nem kell hagynunk kelni a tésztát, hanem dolgozhatunk vele tovább, hurrá!

Az egy nagy bedagasztott tésztagolyóból kb. 7 pici labdát formázunk. Ezeket lisztezett felületre helyezzünk és tetejüket megkenjük olvasztott vajjal. Egy konyharuhával letakarjuk és hagyjuk őket fél órát pihenni. A kelesztési idő elteltével a kis golyók közepébe az ujjaink segítségével egy nagyobb lyukat készítünk.

Amíg a kis labdácskáink növögetnek, megtöltünk egy kisebb lábast vízzel, hozzáadjuk a cukrot, szódabikarbónát és feltesszük forrni. Amint ez megtörtént, takarékra állítjuk a lángot, hogy csak melegen tartsuk a vizet.

A lyukas közepű tésztagolyókat egyesével 1 percre a meleg vízbe tesszük, majd sütőpapíros tepsire helyezzük, a tojásfehérje-víz elegyével megkenjük és tetszőleges magvakkal megszórjuk. Nekem a szezámos változat a kedvencem, de a variációknak csak a képzelet szab határt. Annyira figyelj, hogy az egy perc főzési idő alatt a bagelkezdeményeket nem kell megfordítani, hanem ahogy betetted, úgy is veszed ki.

Ezek után uzsgyi a 160°C-ra előmelegített sütőbe, ahol kb. 10 perc alatt szép pirosra sül. Innen az út már egyenesen a pocakba vezet.

Tökéletes a reggeli szendvics alapjának vagy akár egy saláta mellé ebédre. Vagy akár mindkettőre :)